Akire büszkék
vagyunk
Svájc legjelentősebb, valamint a világ egyik
legszínvonalasabbnak tartott nemzetközi orgonaversenyét idén negyedik
alkalommal rendezte meg a Georg Cramer Alapítvány St. Maurice d’Agaune
svájci városkában.
A verseny kizárólag a legkiválóbb eredményeket felmutatni tudó, már
diplomás orgonaművészek előtt áll nyitva.
Szabó Balázsorgonaművész nyerte a 2007.
augusztusában, a svájci St. Maurice-ban megrendezett nemzetközi
orgonaverseny első díját.
Pár éve, amikor - még kezdő zeneakadémistaként - már lelkes fellépője
volt jótékonysági koncertjeinknek azt gondoltuk, mi adunk fellépési
lehetőséget az ifjú tehetségnek. Alig telt el 2-3 év, és Balázs végzős
zeneakadémistaként meghódította a világot. Ezen az igen rangos
versenyen elhozta az első díjat.
Gratulálunk Balázs ! Nagyon büszkék vagyunk rád !
Balázs eddigi versenyeredményei alapján jutott be korengedménnyel a versenyre, hiszen még csak idén fog végezni a Zeneakadémián. Mint legfiatalabb versenyző mégis diadalmaskodott, ami azért is nagy dolog, mert először hozta haza magyar művész az első díjat erről a versenyről.
Az előző versenyekhez híven idén is az orgonairodalom legnehezebbnek számító mesterműveit ölelte át a három forduló műsora. A selejtezőben J.S. Bach virtuóz korálelőjátéka, a 6. Schübler korál, a zenei megformálás tekintetében kényes Vor deinen Thron korálelőjáték, és a francia orgonazene egyik - nehézsége miatt igen ritkán játszott- darabja, Marcel Dupré g-moll preludium és fugája az Op. 7-es sorozatból.
A második forduló igazi erőpróba volt még a legfelkészültebb virtuózoknak is, J.S. Bach Triószonátáiból kellett két teljes művet megnevezni, amiből a zsűri a forduló előtt jelölte meg a játszandó darabot, ezzel fokozva a versenyzők izgalmát, próbára téve felkészültségüket. A Triószonáták is Bach alkotásainak legnehezebbjei közé tartoznak, hiszen egy embernek kell három emberként zenélnie, a két kéz és a lábak három hangszer kamarazeneszerű összjátékát imitálják. A Triószonáta után Mozart két nagyszabású művét, a KV. 594 és KV. 608-as f-moll Fantáziát játszották a versenyzők. Mozart nem kezekre és lábakra szánta ezeket a műveket, hanem az úgynevezett „Flötenuhr”-ra, ami egy henger segítségével automatikusan játszotta az órásmester által előre beprogramozott darabokat. Így mindkét mű - szólamkeresztezései, tercmenetei, pedálszólamai, trillái miatt extrém technikai követelmények elé állítja az orgonistát, amellett, hogy a mozarti stílus teljes ismerete szükséges ahhoz, hogy a művek hitelesen megszólaljanak, és ne csak mint annakidején a „Flötenuhr”-ral, „el legyenek játszva”. Három versenyző jutott át ezen a fordulón a végső megmérettetésig, a döntőig, ahol ismét Bach egy nagyszabású preludium és fugáját, és Max Reger Op.135/b d-moll fantázia és fugáját játszották a zsúfolásig telt Bazilikában. Játék közben egyedül kellett mindent megoldania a versenyzőknek, sem regisztrátor, sem pedig lapozó nem állhatott mellettük, ahogy ez általában a gyakorlat.
Egészen a díjkiosztó ünnepségig megtartották a szervezők az anonimitást, a versenyzőket csak egy kisorsolt szám alapján lehetett megnevezni, így az orgonának háttal ülő zsűri nem tudta sem a versenyzők nemét, sem pedig nemzetiségét. A harmadik helyezést a francia P. Goussou bordeaux-i egyetemi tanár kapta, aki tanulmányait a párizsi konzervatóriumban végezte, a második helyet J. Park, Dél-Koreában élő Szöulban végzett művésznek ítélte oda a zsűri. Az első díjat Szabó Balázs, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős növendéke nyerte el, akinek azonban nem sok ideje marad az ünneplésre, hiszen alig, hogy hazaért, már utazik is tovább, hogy eleget tegyen az egyre szaporodó külföldi koncertfelkéréseknek, legközelebb a németországi Lüneburgban.